Kiadó:
Esterházy
Magyarország
Alapítvány
Szerkesztő:
baja_bela_9_11
Véget ért szigetünk bombázása. Hatalmas károkat szenvedett a szigetünk, de kitartottunk.1940 júniusától két év, öt hónap, kilenc napon át álltunk támadás alatt. Cikkünkben visszaemlékezünk az ostrom négy évére.
A középkorban Szicília támogatásával szabadultunk fel az arab befolyás alól, azóta szoros a kötődésünk. Többségünk beszéli az olaszt. Az 1800-as évektől jogaink biztosítását a britek garantálták. Elköteleződtünk feléjük. Az angol nyelv kötelezővé tétele ellenállást szült. Felmerült az Olaszországhoz való csatlakozás, végül a britpárti tábor nyert.
Mint korábban publikáltuk, királyunk, VI. György a György-keresztel tüntette ki népünket hősies háborús szerepvállalásunkért áprilisban. Érdekes fejlemény, hogy a máltaiak közül egyre többen gondolják úgy, hogy a dicsőséges kitüntetést jelképeinkbe is be kellene építeni, hogy a később is emlékeztesse az utókort a máltaiak hősiességére.
A hajógyártás ősi hagyomány szigetünkön. Fekvésünk miatt célponttá váltunk. Támadás kivédéséhez nincs elegendő felszerelésünk. A brit flotta alig biztosítja az utánpótlást és a védelmet. Porrá bombáztak bennünket. 1942-re egyetlen műhely sem működik. Szabad-e több erőforrást áldoznunk? Mi a fontosabb: szövetségeseink támogatása vagy biztonságunk?
Augusztus 15 –én, Szűz Mária napján valóságos csoda történt. A szigetünkről küldött vontatók és a Penn, Ledbury és Bramham rombolók segítségével befutott a régóta várt élelmiszer és üzemanyag utánpótlást szállító brit konvoj utolsó, találatot kapott hajója, az SS Ohio! A hajó több, mint 13000 tonna üzemanyaggal érkezett be Valetta kikötőjébe.
1942. április 9-én este egy 200 kilós bomba csapódott be a mostani dómba, két másik lepattant a kupoláról. Nagy volt az ijedelem. Csodával határos módon senki nem szenvedett komoly sérülést, a becsapódó bomba nem robbant fel. A helyiek szerint a tűzszerészek robbanóanyag helyett csak homokot, és „Üdvözlet Plzeňből” szöveget találtak benne.