Kiadó:
Esterházy
Magyarország
Alapítvány
Szerkesztő:
bpest_deak_10
Már több, mint 20 éve túl vagyunk az Októberi Forradalmon és még mindig nem sikerült megvalósítani a világforradalmat. Sőt, az is kérdéses, hogy a Szovjetunióban mennyivel lett jobb a proletárok élete. Semmivel! Hogy ennek pontosan mi is az oka és hogyan lehetne a romlást visszafordítani? Ezt a kérdést fogjuk megválaszolni mostani vezércikkünkben.
Lassan 21 éve annak, hogy a világon először, úttörőkként, elkezdtük építeni a szocializmus országát. Ekkor még nem gondoltuk, hogy Lenin elvtársunkat rövidesen hogyan fogják elárulni. Ezért most koncentráljunk arra, amit mi, akik ott voltunk, megéltünk. Arra, amitől ez az esemény méltán lett világhírű.
Szégyenteljes tárgyalások folytak a bajor városban. Az ott született döntések megmutatják, hogy Daladier és Chamberlain teljesen szabadkezet adott a fasiszta vezetőknek, hogy úgy osszák fel egymás között Közép-Európát, ahogy szeretnék. Kijelenthető, hogy az általuk követett „appeasment” politika, mely eleve bukásra volt ítélve, el is bukott.
Togo, japán nagykövet Moszkvában tárgyal a vízi határ kijelöléséről Litvinov külügyi népbiztossal. Azt láthattuk a 10 évvel ezelőtti területszerzéseikből, hogy az ilyen kérdéseket a japánok nagyon komolyan veszik. Ezért utánajártunk, pontosan mik a konfliktus alapjai és hogyan lehetne elkerülni a háborút, ha ez lenne a felek célja.
Országunk újra elindult a szocializmus győzedelmes útján! Calles volt elnök árulása után most végre megint a proletárok vehették kezükbe saját sorsukat. Lazaro Cardenás végre eleget tett a munkásosztály akaratának és visszaadta nekik az imperialisták kezében lévő olajvállalatokat.
Párizsban már a proletárság felét a divat szolgálatába állították az unatkozó gazdagok. Ez a megalázás elfogadhatatlan, riporterünk pedig azért járt a városban, hogy megmutassa, hogyan készülnek a burzsoá luxus termékei. Hát meglepődnének a „mélyen tisztelt hölgyek és urak”, ha csak egy napra is cserélniük kéne a munkásokkal!