Kiadó:
Esterházy
Magyarország
Alapítvány
Szerkesztő:
eger_andrassy_10
A Visegrádi Négyek, V4 – alkotta regionális együttműködés Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát foglalja magában. Az együttműködés gyökerei egészen a XIV. századig nyúlnak vissza. Bár az évszázadok történései nem mindig kedveztek az együttműködés fenntartásának, az 1990-es évektől azonban pozitív változások következtek be.
655 évvel a három király találkozója után újra felmerült a visegrádi együttműködés gondolata. A „köntös átszabásának” ötletét Antall József vetette fel Párizsban 1990-ben Václav Havelnek és Lech Wałesának. De mi a közös a három „mesterszabóban”?
Egy összefogás létrehozásához együttműködésre és jó döntésekre van szükség. A jó döntéshez tiszta fejre mindig szükség van. De mi a helyzet a test többi részével? Tudjuk, hogy teli hassal könnyebb jó döntést hozni. De vajon milyen fogások kerültek az asztalra a 14. századi királytalálkozón és ezekből sor került-e repetára 1991-ben?
Az Európai Közösségek már az 1989/1990-es fordulattól kezdve élénk érdeklődéssel figyelték a kontinens középső részének útkeresését. Támogatóan fogadták ezen országok integrációra való törekvéseiket, hiszen érezték, hogy a bővülésnek mindkét oldalon csak nyertesei lesznek. Egy új, kulturálisan sokkal színesebb köntösbe fog Európa öltözni.
Milyen szálak kötik össze a V4 országokat? Az első szál a történelmi tradíció, jó és rossz emlékeivel együtt. A második a földrajzi kapcsolat, ami egyben gazdasági együttműködési lehetőséget is nyújt. A harmadik összekötő szál az euroatlanti biztonsági rendszer, amire feltétlenül szükségük van. Elég erősek ezek a szálak egy közös új jövőhöz?
A közös gyökerek nem jelentenek garanciát egy problémáktól mentes jelenre vagy jövőre. Így van ez a Visegrádi Négyek esetében is, hiszen a frissen demokratizálódó országok sok tekintetben egymás riválisai is voltak – leginkább gazdasági kérdésekben. A 90-es évek derekán a Visegrádi Együttműködés mélypontra jutott.