Thury György históriája

A közreadott segítő anyagok orientáló céllal készültek az Estöri versenyzők számára. Nem szerkesztettük, nem designoltuk, inkább egyfajta adatválogatás. NE FELEJTSÉTEK! Országos hírértékű tudósítást/históriát várunk, amit majd a kalendáriumotokba beépítetek, de fontos lehet az olyan téma is,- a fentieken belül- amely egy-egy régió/város stb. történéséről tudósít. Első két anyagunkat Facebook zárt Versenycsoportban osztottuk meg. A többit honlapunkon külön cikkekben adjuk közre.

5. rész

#orientáció - Korabeli hősök

Thury György históriája

Bármennyire is magasra emelte a fátum és a tehetség Thuryt, gyermekkora rejtve marad előttünk. Forgách Ferenc szerint „szerény családból származott”. Születésének idejét 1519 tájára tehetjük. Iskolát bizonyosan nem végzett, ugyanis felnőtt korában sem tudott írni, valamint idegen nyelveken sem beszélt. „[Thury] erős, szőrös, bárdolatlan ember volt, olyan mint a medve. Pompával nem törődött, csak az istállóban feküdt a lovak között. A törökök mértéken fölül félték. Amikor rabolni indultak, így imádkoztak: Isten hatalmától meneküljenek és Thury György kezétől, aki számtalan sok törököt megölt.” 1554-től Várpalotán szolgált egészen 1566-ig. A palotai vár helyzete különlegesen tehetséges katonai vezetőt igényelt, ugyanis Székesfehérvár és Veszprém elestét követően a vár a török területek közé ékelődött be. Bár a katonái ellátása nagyon komoly nehézségeket okozott, ennek ellenére Thury megpróbálta a lehető legjobban megoldani feladatait. Sikeres működését a hódoltsági oszmán vezetők egyre növekvő aggállyal szemlélték.

Várpalota a 16. század végén

1566-ban Szulejmán szultán Szigetvár ellen készülődött. Megérkezése előtt Arszlán budai pasa „aminthogy felháborodott elmével lévén, s mindennap ópiumot evén az égett bortól megrészegülvén elvégezé magában hebehurgya tanácsából, hogy annak jövetelit megelőzné, s az hadakozást elkezdené.” A pasa így 8–10 000 fős seregével ostromolni kezdte Palotát. Thury nagyjából 500 fővel derekasan védte a rá bízott végvárat, kitöréseivel komoly károkat okozott az ostromlóknak. Ennek ellenére érezte, hogy erői elégtelenek, így „Thury Farkast, az öccsét […] Győrré s onnét Bécsbe küldé, kik segítséget kérnének”. A király már az ostrom előtt mozgósította nagyjából 15 000 fős seregét. Közben azonban különös dolog történt. A felderítésre kiküldött Deli Lufti aga félretájékoztatása folytán Arszlán azt hitte, hogy Palota felé közeledik a felmentő sereg, s ennek hírére sietve felhagyott az ostrommal. Palota megvédése Szigetvár elestének évében fontos lélektani fogódzó volt, s Eger 1552-es ostromához hasonlóan az oszmánokkal szembeni sikeres harc reményét mutatta meg. Thury az ostrom után elhagyta Palotát és a mezei hadhoz csatlakozott, amellyel bevette Veszprémet és Tatát. Ekkor ideiglenesen megbízott veszprémi főkapitány lett.

Thury György (középen). Korabeli metszet

(Thury György teljes páncélzatban lovagol Lazarus von Schwendi és Miksa császár mellett. Az alkotás azért is különleges, mert ez a kapitány egyetlen hiteles korabeli ábrázolása.) Szigetvár eleste után Kanizsa központtal új végvidéki főkapitányságot hoztak létre. Ennek élére 1567-ben Thury került, s egészen haláláig kanizsai végvidéki főkapitányaként szolgált. A kanizsai főkapitányság határvonala az 1570-es évek elejére megszilárdult, jobban védhetővé vált. Mindezt igen nehéz körülmények közepette, folyamatos ellátási nehézségek és fizetetlenség mellett sikeresen vitte véghez Thury. Ez kivételes eredménynek számít, amelyben nagy része lehetett a kapitány tapasztaltságának, kivételes szervezői és hadászati képességeinek, valamint különleges habitusának.

Thury György pallosa (Thury György Múzeum, Nagykanizsa)

A várak és kisebb erődök mellett a portyázások, betörések, lesvetések szintén fontosak voltak. Bár ekkor már érvényben volt az 1568-ban megkötött drinápolyi béke, ennek ellenére folyamatosak voltak az összecsapások. A kapitány már otthonosan mozgott ebben a világban. Kardforgató és kopjatörő tudományának híre az Oszmán Birodalom katonái között is közismert volt.

A kapitány kiiktatása már régóta az oszmánok fontos célja volt. Ezért egy előre megtervezett cselvetéssel Thuryt és embereinek jó részét 1571-ben csapdába csalták és meggyilkolták. A történteket Istvánffy Miklós írta le a legpontosabban: 

„De az ellenségnek leselkedése s családsága által megölettetett Thuryt is elvesztettük, midőn az Szigetből, Pécsről és Segesdről csatára kiment rabló törököknek megtartóztatására Kanizsa véghelyből, melyben kapitány vala, történetből kiragadtatván, nem egyenlő erővel kiment volna. […] Orosztony falunál […] szörnyű harc kezdetik, az ellenség közül sok elvész, […] A harc helyén két hegy közt nem igen széles vala a völgy, mely mind egyébkor is mindenkor sárral teljesen sikamló […]. Thurynak a lova […] nyakra leesik, ő maga eszében vévén a veszedelmet, lábaira felállván s sisakját levetvén, hogy hajadonfővel a halálhoz s sebekhez készebb lehetne, az ellenséget megtágítja, s magát erős vitézi módon oltalmazza […], kopjákkal, puskákkal, szablyákkal s egyéb fegyverekkel mindenfelől körülfogatván, végtére az övéitől s az szerencsétől elhagyatván, nagy erős kardcsapással egy Memitől megsebesíttetvén leroskad és elvész. […] Ily szomorú kimenetele lőn az hozzá hasonlíthatatlan férfinak, kinek veszedelme inkább Magyarország, hogysem maga szerencsétlenségének tulajdonítható.”