A Védegylet

1842-ben Kossuth az ipartámogatás mellett érvelve egyik cikkében kifejtette, hogy amint az „egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ép ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb - azaz nemzetgazdasági szempontból szólva - fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság olly forma lesz, minő van a boros hordó s a pincér között, aki azt szabadon csapra üti.”  

(Kossuth Lajos: Statusgazdasági tájékozódás)

1844. október 6-án az országgyűlési alsótábla üléstermében hozták létre az Országos Védegyletet, melynek elnökévé gróf németújvári Batthyány Kázmért, alelnökévé gróf széki Teleki Lászlót választották. Az igazgató Kossuth Lajos lett.

Biankó védegyleti névjegy kártya

Az alakuló gyűlésén elfogadott alapszabályai szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy hat évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni.

A vezetőség aláírásai

Védegyleti bál 1845-ben

Hamarosan a vidéki fiókegyesületek is megalakultak, 1845 nyarának végén Árva vármegyét kivéve minden megyében legalább egy osztály működött, az osztályok száma elérte a 146-ot. A Védegylet első országos közgyűlését 1845. november 17-én tartották 138 fiókegylet részvételével.

A Védegylet létrejöttét Metternich kancellár felségárulásnak minősítette, működését az udvar számtalan adminisztratív korlátozással nehezítette.

A konzervatív ellenzék a mozgalmat gazdasági autarkiára (önellátás) való törekvéssel és a verseny korlátozásával vádolta, de a liberális reformerek között is számos ellenzője volt, gróf Széchenyi István például azt a kérdést tette fel: "Mit véd a Védegylet, ha még nincs is önálló ipar?".

Széchenyi és felesége magyar ruhában

A kezdeti lendület gyorsan alábbhagyott, hiszen az az igény, hogy a tagok valamit ne csináljanak, hosszabb távon nem lehetett cél. A lelkesedést a kereskedők machinációi is lohasztották, mert ők - lévén hogy az osztrák áruk bojkottja nem fizetődött ki - a csalástól sem riadtak vissza, a külföldi árucikkeket hazai címkékkel látták el. Kossuth 1846 augusztusában lemondott a testület igazgatói tisztéről, ezután a Védegylet gyorsan hanyatlott, és a vesztett szabadságharc után elsorvadt. Politikai hatása azonban mégis mérhető: elősegítette a Kossuth körüli ellenzéki tábor szerveződését, a Pesti Hírlap éléről eltávolított Kossuth cikkei a Védegylet folyóiratában, a Hetilapban jelentek meg.

Petőfi Sándor: Védegyleti dal

Van-e szebb lánc a világon,  

Mint mely minket összefűz?

Bűvös karikába gyűjte

Minket a szent honfitűz.

Sír volt keblünk, és halottja

Volt a hazaszeretet;

Nagyszerűen üljük e föl-

Támadási innepet!

Nemzetünk, e nagy folyó, mely

Mindig százfelé szakadt,

Egyesítve innepénél

A különvált ágakat.

Millió és millió száj

És egyetlen hang legyen,

Mely kiáltsa lelkesedve

A magasztos innepen:

"Elfogadjuk, bármi durva,

Amit a hon méhe szül;

Bármi lágy és bármi pompás,

Semmit, semmit e kívül!"

És ne szóljon áldozatról,

Lemondásról senki sem;

Kötelesség! mit az ember

Hon jólléteért teszen.

S a király a honnak atyja,

Mint valóban jó atyánk,

Karjait kiterjesztendi,

És az áldást mondja ránk.

(Pest, 1844. október-november)